Szabolcs-Szatmár-Bereg

Szabolcs - TanúlmányBasics Beatrix - Madár Xiména

A SZABOLCS VÁRMEGYEI ŐSGALÉRIA

A nyíregyházi Jósa András Múzeum képzőművészeti gyűjteményében tíz Franz Wrabetznek tulajdonított nagyméretű (218×125 cm) olajkép található. A festmények egy egészalakos portrésorozat részei és a magyar történelem honfoglaló vezérei közül néhányat, illetve Attilát, Budát valamint Hunyadi Mátyást ábrázolják.

A képek eredetileg a Nagykállói megyeháza számára készültek A jelenleg elmegyógyintézetnek használt egykori megyeháza építéstörténete változatos. Már a 18. század elején élénk mozgalom indult meg annak érdekében, hogy a vármegyének, mely közgyűléseit addig felváltva különböző helyeken tartotta, állandó székháza legyen.Szabolcs - Tanúlmány Az alapkőletétel 1733. november 9-én történt Nagykállóban, a Kállay család által erre a célra adományozott telken. Az építkezések még abban az évben elkezdődtek és a debreceni lakatos- és üvegmesterek 1743-ra már be is fejezték munkájukat. Az egyszintes épület hamarosan szűknek bizonyult, 1765-re már elkezdődött egy újabb épület tervezése. Brodszky István kassai építész 1768. szeptember 5-én mutatta be az épület modelljét, ezt azonban nem fogadták el. A tervet sajnos nem ismerjük. Ismeretes azonban egy másik tervrajz, amely a kivitelezett épületet mutatja, és melyet Koroknay Gyula, a nagykállói vármegyeháza történetét bemutató tanulmányában az itáliai származású építésznek, Salvator Aprilisnek tulajdonít. Aprilis Ungvárról érkezett Nagykállóba és 1769. május 5-én egy pallérral és három kőművessel már meg is kezdte a munkát. 1771- ben azonban meghalt, így az építkezés irányítását fivére Giuseppe Aprilis folytatta. A megyeházát 1779-ben már használatba vették, de még ekkor sem volt teljesen kész, kisebb-nagyobb átalakításokat még az 1840-es években is végeztek rajta.

Az épület belső berendezéséről nem sokat tudunk. A szekrényeket Nicolaus Tiller asztalos és Antonius Tilmon festő készítette, de ami bennünket igazán érdekel az a Wrabetz által készített portrésorozat. A festőről Garas Klára tett említést elsőként a Magyarországi festészet a XVIII. században című monográfiájában, majd B. Nagy Margit írt róla bővebben Wrabetz erdélyi munkásságát illetően (Reneszánsz és barokk Erdélyben) és Koroknay Gyula foglalkozott vele részletesebben a Jósa András Múzeum gyűjteményében lévő portrésorozat kapcsán.

Wrabetz a csehországi Brodban született. Prágában és a bécsi Akadémián végezte tanulmányait. Pozsonyban telepedett le és itt is halt meg 1799-ben. Főként Pozsonyban és magyarországi kastélyokban találkozunk vele, mint freskófestővel, de dolgozott Erdélyben is, ahol főként építészi és díszítő munkákat vállalt. Az 1780-as 1790-es években Sennyei János valamint Vécsey Miklós főurak magyarországi birtokán tevékenykedett, majd később Andrássy Károly gróf görcsöni építkezéseinél vett részt. A Sennyeiek számára Nagymihályon és Béllyen dolgozott, ez utóbbi helyen a kastély homlokzatának tervezése köthető nevéhez. 1796-ban Wesselényi Miklós zsibói kastélyépítkezésénél találkozunk vele, ahol a szobák belső kiképzésében kaphatott fontosabb szerepet.

Hogy hány képet készített Wrabetz a nagykállói vármegyeháza számára nem tudjuk pontosan. A fent említett levéltári források négy képről tesznek említést, ugyanakkor egy 1784-ből származó számla szerint Thelen, vagy Till debreceni asztalos nyolc képkeretet készített a megyeháza számára. A portrékat valószínűleg a megyeháza emeleti folyosóján helyezték el egykor. Keletkezésük 1783-1784-re tehető. Ezt hivatott bizonyítani az Attilát ábrázoló festmény bal alsó sarkán megjelenő 1784-es dátum, de erre utalnak a levéltári adtatok is. Egy 1785-ös számlaösszegzés szerint 150 rénes forintot fizettek Wrabetznek a megyeházán végzett munkájáért. Egy korábbi számla szerint „Francisco Wrabetz festőnek" a megyeháza belső részére készített négy darab festményéért 200 rénes forintot fizettek. Ennek a tételnek a nyugtája mára elveszett, de Koroknay Gyula még látta a nyugtát, és a Jósa András Múzeum VI. évkönyvében megjelent Wrabetz képsorozatáról szóló cikkében részletes leírást, sőt fényképet is közzétett róla. A nyugtán, mely Nagymihályon kelt 1783. szeptember 29-én, Wrabetz aláírása is szerepel.

A képek megrendelőjére vonatkozó pontos adatunk nincsen, de tény, hogy Wrabetz munkájának kifizetésében a fő szerep Szabolcs vármegye akkori főispánjának, Sztáray Mihálynak jutott, így nem zárható ki az sem, hogy ő lenne e képek megrendelője, ez logikus feltételezés, hiszen a képek a megyeházába kerültek. 

A festmények keletkezési helyének pontos meghatározása körülményes feladat. Készülhettek Nagykállóban, de készülhettek Nagymihályon is, mert mint tudjuk Wrabetz egy ideig itt lakott és Sztáray Mihálynak is itt volt vára és kastélya.

A Jósa András Múzeumban őrzött portrék előképei a Nádasdy-Mausoleum (Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apostolici regum et primorum militantis Ungariae ducum) néven ismert kötet királykép sorozatának rézmetszetei. Az ábrázolt alakok azonosítása a képek alsó sarkaiban megjelenő sziklatömbre festett feliratok révén lehetséges.

Nem az egyetlen, a Mausoleum rézmetszeteit mintául vevő festménysorozat Wrabetzé. Amiben viszont különleges, hogy míg azt elsősorban arisztokrata családok ősgalériáihoz használták mintaként, itt egy középület belső terét díszítették a festmények. Amíg az ősi eredet igazolásaként és illusztrálásaként szolgált a családi ősgalériák portrésorozata, a megyeházi képgaléria esetében egy jóval szélesebb közönség számára jelentette ugyanezt, egy szimbolikus, a közösség által emelt épületben.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzött kilenc képből álló együttest a Batthyány család rendelte meg a rohonci kastélya számára a 17. század utolsó harmadában, tehát csaknem száz évvel a Wrabetz-féle sorozatot megelőzően. A kilenc kép mérete (230 x 136 cm) csaknem megegyezik a nyíregyháziakéval, színviláguk, a fegyverek és öltözékek részletező bemutatása és a tájháttér tekintetében is feltűnő a hasonlóság a két sorozat között. A vezérek (Béla, Buda, Gyula, Lehel, Őrs, Szabolcs és Vérbulcsú) képmásai mellett Géza fejedelem és Hunyadi János portréi részei a Batthyány ősgalériának. Nyíregyházán némileg változtak a szereplők: Béla, Buda, Hundus (Kond, Kund, vagy esetleg Huba?), Lehel, Szabolcs, Vérbulcsú mellett itt Attila, Árpád és Hunyadi Mátyás szerepel a sorozatban. Wrabetz, mint a nyugati országrészben, Pozsonyban, Bécsben tanuló és működő vándorfestő bizonnyal ismerhette, sőt láthatta az akkor igencsak híres rohonci galériát. Ez a közvetett példa valószínűleg jelentősebb hatást gyakorolt rá, mint a Mausoleum rézmetszetei – még ha ismerte is azokat. S az arisztokrata családi ősgalériából így lett egyfajta nemzeti ősgaléria a nagykállói megyeházán.

Amikor 1876-ban a megyeszékhelyet Nagykállóból áthelyezték Nyíregyházára, a képek is új otthonra találtak. 1945 után, mint sok más társuk szerencsésen a múzeumba kerültek – ma már, ha nem is a teljes sorozat, csak annak bizonyos képei ismét a megyeházán láthatók, mint a vármegye galériák egy különleges példájának emlékei.

Felhasznált irodalom

B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben, Kriterion könyvkiadó, Bukarest, 1970. Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. (Adattár mesterek)., Budapest, 1955.

Koroknay Gyula: A régi nagykállói megyeháza In.: A nagykállói járás múltja és jelene, szerk.: Csepei Tamás–Szűcs Imre, Nagykálló, 1970. Koroknay Gyula: Francisco Wrabetz képsorozata Nyíregyházán. In.: A nyíregyházai Jósa András Múzeum évkönyve. V–VII. (1863–64.) 62.–72. Rózsa György: Magyar történetábrázolás a 17. században, Akadémiai kiadó, Budapest, 1973. Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei I. Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: II., szerk.: Dercsényi Balázs, Entz Géza, Akadémiai kiadó, Budapest, 1986.

Franz Wrabetz: Szabolcs, 1784 vászon, olaj, 232×130 cm, j.l.j. Kat. 20.

Franz Wrabetz: Lehel, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 25.

Franz Wrabetz: Árpád, 1783–1784 vászon, olaj, 218×130 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 26.

Franz Wrabetz: Hunyadi Mátyás, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 24.

Franz Wrabetz: Attila, 1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 23.

Franz Wrabetz: Vérbulcsú, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 27.

Franz Wrabetz: Buda, 1783–1784 vászon, olaj, 230×135 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 22.

Franz Wrabetz: Örsúr, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 28.

Franz  Wrabetz: Hundus, (Kond) 1783–1784 vászon, olaj, 230×135 cm Szabolcs Vármegyei Galéria,  Kat. 21.

Franz Wrabetz: IV. Béla, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 29.

 

Komiszár Dénes

Festmények 1945 elôtt a szabolcsi megyeházán

A Nyíregyházán álló szabolcsi megyeházán és a városháza épületében jelentős reprezentációs kollekciót képeztek a festmények és szobrok egészen 1944-ig, a II. világháború utolsó előtti évéig. Az az országos hagyomány, hogy az állásából távozó főispánok arcképeit megfestik, itt is élt, és egészen 1944-ig – a kontinuitás jelképeként – megmaradt.

A szovjet és román csapatok bejövetelével a  rablás és fosztogatás, a rombolás nem kímélte ezt a gyűjteményt sem, és amit nem raboltak el az átvonuló csapatok, azt a lakosság vitte el, illetve 1946-ban pusztította el („szabolcsi népítélet" a vármegyeházán1). Mégis, a megmaradt darabok által ma is érvényesül a vármegyeháza közgyűlési termének reprezentatív funkciója. A mai napig itt találhatóak Szt. István, II. Rákóczi Ferenc, gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos portréi. Az emeleti folyosón egykoron a magyar vezérek, majd Attila hún király és Buda múltidéző képei állnak.2

Ez utóbbi festmények restaurálásáról 1893-ban szólt az első tudósítás: „Moretti Rezső budapesti jónevű arczkép-festő megbízást kapott az alispántól, hogy a vármegye tulajdonát képező 13 db arczképet újítsa meg. Moretti már hozzáfogott a munkához s a restaurált képek a vármegye földszinti és emeleti folyosóján fognak elhelyeztetni."3 Ezek valószínűleg a Wrabetz-féle sorozat darabjai lehettek.

Az első kép, amelyről még ez évben tudósítottak, a megyeháza közgyűlési termében nyert elhelyezést, és Kossuthot ábrázolta: „Kossuth Lajos arczképét, melyet a vármegyei gyűlésterem részére, a közönség megbízásából Ábrányi Lajos festőművész festett meg, a jövő hó 27-én külön e célra összehívandó rendkívüli közgyűlésen fogják leleplezni. Az ünnepi közgyűlésre a vármegye meg fogja hívni a szomszédos törvényhatóságokat s fölkéri a helybeli dalárdát a közreműködésre. A közgyűlésen az eddigi megállapodások szerint Bory Béla fogja átadni a képet a közönség megbízásából az alispán gondozásába, ki azt beszéd kíséretében veszi át."4

Nyíregyházán is megfigyelhető volt az az országosan elterjedt kettősség, hogy az egykori kormányzó és az uralkodó arcképe egymás mellett, vagy legalábbis egy helyiségben függtek; kettejük közül 1945 után csak Kossuth képe maradt a helyén.

Nyíregyháza, a megyeháza nagyterme, jobboldal. Archív fotó1900-ban jelentős gyarapodásról számolt be a Nyírvidék című lap: „A közgyűlési terem arczképei. A vármegye múlt évi őszi közgyűlése tudvalevőleg elhatározta, hogy gr. Degenfeld Imre 1848. évben, Jármy Imre 1872–77. években, Bónis Barnabás 1877–81. években, Graefl József 1881-89. években, Kállay András 1889–1897. években hivatalban volt és báró Feilitzsch Berthold 1897. évtől ez idő szerint hivatalban levő (1906-ig – K. D.) főispánjának, továbbá néhány kiválóbb alispánnak, névszerint: Kállay Miklós (1803–05, 1805–10, 1810–19 – K. D.), Somossy Ignácz (1861 – K. D.), Péchy László (1844–47, 1847–48, 1849 – K. D.), a két Zoltán Jánosnak (1838–41, 1841–44, illetve 1877–89 – K. D.), Miklós László (1889-95 – K. D.) és ez idő szerint hivatalban levő Mikecz János (1895–1901 – K. D.) alispánnak arczképeit a közgyűlési terem számára megfesteti. A közgyűlés e határozatát a belügyminiszter (Széll Kálmán mint miniszterelnök, ideiglenesen – K. D.) jóváhagyta."5

Egy tragikus esemény következtében gyarapodott a vármegyei közgyűlési terem újabb festménnyel 1910-ben: vajai és luskodi gróf Vay Gábor Szabolcs vármegye főispánja (1906–1910) idegösszeroppanást kapott, hivatali munkáját nem tudta ellátni. A király állásától felmentette, és bátyját, gróf Vay Tibort nevezte ki Szabolcs vármegye új főispánjának (1910–1913). A közgyűlés úgy határozott, hogy gr. Vay Gábor arcképét megörökítik az utókornak. A kép a II. világháború után elpusztult.

Mikor 1906-ban I. Ferenc József császár és király úgy határozott, hogy az idegenben, török földön elhunyt nagyságos fejedelem és társai földi maradványai végleg hazatérhetnek, a Rákóczi-kultusz nagy lendületet vett, a megyék és a nagyobb városok sorra megfestették Rákóczi portréját. Szabolcs vármegye négy év elteltével örökíttette meg a vezérlő fejedelem alakját. Az eseményről ugyancsak beszámolt a Nyírvidék: „Rákóczy Ferenc nagy fejedelmünk emlékezetének a megújításával fog megnyílni a vármegye őszi közgyűlése, abból az alkalomból, hogy a vármegye megfestetvén II. Rákóczy Ferenc arcképét, az a közgyűlést megelőzőleg le fog lepleztetni. Az emlékbeszédet dr. Mezőssy Béla orsz. képviselő fogja mondani."6

A portrét a nyíregyházi származású Benczúr Gyula veje, Vastagh György (Szeged-Felsőváros, 1834. április 12. –Budapest, 1922. február 21.) készítette (Benczúr Gyula Olga lányát vette feleségül). Rákóczit a leghitelesebb, a Mányoki Ádám festette mellkép alapján, korabeli díszruhában, nyakában az V. Fülöp spanyol királytól (XIV. Lajos francia uralkodó unokája) kapott Aranygyapjas Renddel örökítette meg. A nagyméretű, egészalakos kép ma a Megyeháza közgyűlési termének egyik ékessége.

Nemsokára a Vármegyeháza épületében tűzvész pusztított: „...1908. február 19-én este 10 órakor észlelte a rendőrjárőr, hogy középen tűz pattog. A legnagyobb kár a nagyteremben keletkezett: a mennyezet beszakadt, a berendezés elpusztult a képek egy részével együtt. A kár nagy, a mentésnél, oltásnál többen megsebesültek... Majd a képeket is pótolták a nagyterem falain."7 Azok a festmények, szobrok, amelyek átvészelték a tűzvészt, a helyükön maradtak.

Több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban, amelyekre a rendelkezésre álló adatok hiánya miatt nehéz választ találni: Mely képek semmisültek meg? Mekkora sérülést szenvedtek, volt-e javítható sérülés a képeken? Minden képet sikerült-e pótolni, ahogy a szerző is írja? Ugyanis a későbbiekben a Nyírvidék új alkotások elkészültéről is beszámolt, de egyszer sem említette, hogy az hiánypótló festmény lenne.

A hatalmas portrék Zahorai János (Máramarossziget, 1835. június 17.– Beregszász, 1909. március 23.) és Dienes János (Abaújbakta, 1884. július 22.–Debrecen, 1962. október 3.) festőművészek alkotásai voltak; a tűzvész után készült Dienes-képek megbecsültségét mutatja, hogy a mester 1925-ös debreceni tárlatára, amely az ottani Művészházban nyílt meg, néhány darabot kölcsönadtak közülük, és a főispán-portrék a nagysikerű tárlat ékességei voltak. (Mikecz Dezső udvari tanácsos, volt alispán, Ujfalussy Dezső dr., Jármy Béla dr. és Vay Tibor gróf volt főispánok portréi.) 1913. szeptember 4-én gróf Vay Tibor is felállt főispáni asztalától, és Ujfalusi dr. Ujfalussy Dezső ítélőtáblai bíró követte hivatalában, akinek arcképét nem sokkal később megfestették. Ez a portré is elpusztult 1945 után.

Itt egy kitérőt tennék, amely jól érzékelteti, a vármegyei portrék ekkori hivatalos támogatottságát. 1917-ben, a világháború vérzivataros napjaiban is jutott arra idő, hogy az I. Ferenc József császár és király helyébe lépő ifjú uralkodópár, IV. Károly és Zita portréira kormányszinten felhívják a városok figyelmét:

„A királyi pár arcképe a közgyűlési termekben. A belügyminiszter rendelete Nyíregyháza, március 28.


Igen érdekes rendelet érkezett Sándor János belügyminisztertől Mikecz Dezső alispánhoz. A rendelet figyelmébe ajánlja a törvényhatóságnak, hogy abban az esetben, ha Szabolcsvármegye közgyűlési terme számára meg akarják festetni Károly király és Zita királyné arcképét, akkor kérje ki a Képzőművészeti Társulat véleményét, amelynek tagjai jutányos árban készséggel vállalkoznak művészi értékű királykép megfestésére." A leirat a következőkép hangzik:

„A múltban a vármegyei és városi törvényhatóságok általában véve, valamint a városok tehetősebb része is – hogy az uralkodó iránt hódolatnak méltó módon adjanak megnyilvánulást – különösen gyűlésezésre, vagy reprezentatív célokra szolgáló hivatalos helyiségeket a megboldogult királyi párral készült művészi kivitelű eredeti festményekkel vagy szobrokkal díszítették fel.

Az a hódoló szeretet, amellyel a nemzet Ő Felségeiket, IV. Károly királyt és Zita királynét környezi, előreláthatóvá teszi, hogy egyes törvényhatóságok és városok a most trónra lépett Felséges Uralkodópár képmását is eredeti festménnyel vagy szoborral fogják a maguk számára megörökíteni.

A vallás-és közoktatási miniszter úr közölte velem, hogy a Magyar Képzőművészek egyesülete – egyfelől a közönség érdekeire, másfelől a művészi szempontokra való tekintettel – a közhatóságok segítségére óhajt lenni, és készséggel vállalkozik az arcképek vagy szobrok megrendelésének közvetítésére és lebonyolítására. A Magyar Képzőművészek Egyesülete majdnem valamennyi festő- és szobrászművészt tagjai közé számítja. Ennélfogva az egyesület erkölcsi súlya az általa közvetített megrendelések művészi kivitele tekintetében teljes biztosítékot nyújt, egyúttal pedig megvédi a törvényhatóságokat és városokat üzleti vállalkozások esetleges visszaéléseivel szemben. A magam részéről tehát közérdekből kívánatosnak tartanám, ha azok a törvényhatóságok és városok, amelyek a királyi párról eredeti festményt vagy szobrot óhajtanak készíttetni, az egyesület közvetítését vennék igénybe és ezért a Magyar Képzőművészek Egyesületének vállalkozását a magam részéről a legmelegebben ajánlom és ezért a törvényhatóságok és a városok különös figyelmébe."

Az imént említett egyesület körlevele szerint a királyi pár arcképe bármely formában – egész alak, térdkép, mellkép, bronz, vagy márványszobor – megrendelhető és az egyesület arra is súlyt helyez, hogy szerény honorárium ellenében is eredeti művészi munka alkottassék. Sándor János s. k."8

Az elgondolás a „kötelező ajánlás" ellenére is szép gesztus volt, már csak a tehetséges ifjú művészek támogatása miatt is. Hogy Nyíregyháza városának volt-e ideje és pénze az alkotások megrendelésére, arra nincs adat, de valószínüleg nem, már csak a következő esemény miatt sem: az őszirózsás forradalom után távoznia kell helyéről I. Ferenc József portréjának is, akit a háború kirobbantójaként tettek felelőssé.

1919/20 során képzőművészeti alkotásaink a Tiszántúltól egészen Budapestig előrenyomuló román hadsereg fosztogatása következtében is súlyos veszteségeket szenvedtek, így a vármegyei galériánk is. A húszas évek elején intézkedett a vármegye, és a románok pusztításai következtében megsérült portrékat Keipert László (Alsóörs, 1881.–Vác, 1954.) festőművésszel restauráltatták. Szintén pozitív esemény volt 1925-ben, hogy azokat az alkotásokat, amelyek a román hatóságoknak nem voltak fontosak, visszakaphattuk. Erre egy mátészalkai példát tudunk felmutatni. „A románok 56 láda relikviát adtak vissza Csonkaszatmárvármegyének. Visszakerült Kölcsey életnagyságú arcképe is.9 (A Nyírvidék mátészalkai tudósítójától.) Az átvett tárgyak jegyzék szerint az alábbiak: ... Festmények: Ferenc József, Erzsébet királyné és Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, gróf Széchenyi István, gróf Batthyány Lajos és Kossuth Lajos életnagyságban, gróf Károlyi György és Sándor, báró Károlyi László, gróf Károlyi Ferenc, Antal, József és ifjabb György gróf fényképe. ..."10

Asztalos Gyula: Horthy Miklós kormányzó (1920–1944) portréja, 1943. Kat. 43.De a galéria fejlesztése nem állt meg. 1922-ben készült a vármegye Tisza István képe. ,,Megírta annak idején a Nyírvidék, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága dr. Kállay Miklós indítványára a hálás kegyelet egyhangú megnyilatkozásaként elhatározta, hogy a vármegye díszterme részére megfesteti Tisza István arcképét és azt méltó emlékünnep keretében leplezi le. – Tegnap megjelent városunkban Dienes János, a Nyíregyházán is hírnévnek örvendő debreceni festőművész és magával hozta Benczúr remekbe készült Tisza-portréjának tökéletes hűségű másolatát. A gyönyörű Tisza-kép ülőhelyzetben, megkapó hűséggel, életmeleg színhatással varázsolja elénk a tragikus véget ért nagy miniszterelnököt. Tegnap többen megtekintették a festőművész remekét és általános a felfogás, hogy a kép méltó dísze lesz a vármegyeház nagytermének s a vármegye erre a célra megvásárolja a Tisza-képet Dienes Jánostól."11

Benczúr Gyula 1915-ben festette portréját a miniszterelnökről. Legkevésbé a nyíregyházi születésű festőfejedelem tehetett arról, hogy Tisza körül milyen érzelmi hullámok csaptak össze. A képet 1922 végén leplezték le, Széchenyi portréjával együtt: „A Tisza István arckép leleplezésénél jelen volt Rakovszky Iván belügyminiszter, Kállay Miklós főispán, Mikecz István alispán, Bencs Kálmán polgármester, akik beszédet is mondtak. Mikecz István mondotta: »Kegyeletes és örökös megőrzés végett átveszem egyidejűleg a nagy Széchenyinek művészi képmását is, mely a mai napon első ízben díszíti közgyűlési termünket. Függjön e két kép e falakon az örök idők végtelenségéig, tiszteletben és sértetlenül. A hazájáért halált szenvedő két nagy magyar vértanú halhatatlan szelleme pedig segitsen együttes dicső és eredményes munkára. Úgy legyen.«"12 A Tisza-kép 1945 után elpusztult.

Ezek után Virányi Sándor, Szabolcs vármegye 1932–1936 közötti, köztiszteletben álló alispánja 1936. október 1-jei hatállyal nyugalomba vonult, emlékét méltó módon örökítették meg egy portréval.

„A vármegye megfesteti Virányi Sándor arcképét és érdemeit jegyzőkönyvben méltatja ... Mikecz László dr. ... előterjesztette a kisgyűlési indítványát, amelynek értelmében a vármegye hálával és köszönettel méltatja a távozó alispán érdemeit, amelyeket jegyzőkönyvbe iktat és elhatározza, hogy Virányi Sándor arcképét megfesteti a törvényhatóság számára... A Mikecz László által előterjesztett kisgyűlési javaslatokat a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el, majd csicseri Orosz Sándor emelkedett szólásra és a törvényhatósági bizottság nevében mondott búcsút, amelyet sokszor szakított félbe a közgyűlésen megjelentek lelkes szeretetének sugárzó éljenzése. ..."13 A kép 1945 után elpusztult. 1937-ben dr. Erdőhegyi Lajos 1929-1932 közötti szabolcsi főispán, felsőházi tag „és társai" arcképének megfestéséről határozott a megye törvényhatósága.14 1943 júliusában pedig Horthy Miklós kormányzó reprezentatív portréját leleplezték le ünnepi közgyűlés keretében Kállay Miklós miniszterelnök jelenlétében.15

A szovjet megszállás után – 1946. március 5-én – az MKP 30 ezres tömegdemonstrációját követően (szervezetten beszállították Nyíregyházára a megyebeleiket) felheccelt emberek rontottak be a Megyeháza épületébe, azzal a váddal, hogy „reakciós a megye". Az épületben (szombat lévén) nem voltak sokan, az őrségi feladatot ellátó hajdúkat félrelökték és az éppen ott tartózkodó főispán, Andrássy Dániel is csak a hátsó kijáraton tudott kimenekülni, nehogy meglincseljék. A felbőszült emberek – mivel senkit sem találtak ott – dühüket a falakon felakasztott képeken töltötték ki: leszakították azokat, kidobták az ablakokon keresztül a mai Hősök terére, és ott elégették őket.16

A későbbiekben a hányatott sorsú képek csak lassan találták meg újra a helyüket. Ma több közülük újra hivatalos helyiségeink dísze. Csak remélni tudjuk, hogy az egykori megyeházi galéria egyszer ismét együtt lesz látható Nyíregyházán.

Jegyzetek

1. Filep János: Az élet megindulása Nyíregyházán, a tanácsok megalakulása 1944- 1951. A közigazgatás megtisztítása. In: Nyíregyháza 1918-1951. Tanulmányok. Nyíregyházi Kiskönyvtár, 10. szám. 76.

2. Szabolcs vármegye fejlődése és kortörténete. Szerk.: Háger László, 1929. 82-83.

3. Nyírvidék, 1893. június 11. (24. szám)

4. Nyírvidék, 1899. június 4. (23. szám)

5. Nyírvidék, 1900. január 21. (3. szám)

6. Nyírvidék, 1910. október 2. (38. szám)

7. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák III. Néhány új fejezet a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. 1989. 77.

8. Nyírvidék, 1917. március 29. (64. szám)

9. A Kölcsey-kép ismeretlen helyen lappang.

10. Nyírvidék, 1925. szeptember 10. (203. szám)

11. Nyírvidék, 1922. március 10. (57. szám)

12. Nyírvidék, 1922. december 28. (29, 295. szám)

13. Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1936. szeptember 8. (206. szám)

14. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár IV. B. 411. 528/1937. 15. Nyírvidék Szabolcsi Hírlap, 1943. július 3. (147. szám) 16. Köszönöm dr. Németh Péter c. múzeumigazgatónak az értékes információkat!

 

Basics Beatrix

Mausoleum potentissimorum ac gloriossisimorum Regni Apostolici Regum et primorum militantis Ungariae Ducum... Norinbergae, 1664. 

Ferenczffy Lőrinc magyar királyi kancelláriai titkár az 1620-as években egy uralkodóképmásokkal illusztrált magyar történetírás elkészítését tervezte. 1628-ban Prágában vásárolt nyomdát kötetének kiadásához, 1632-ben próbalevonatok is készültek 15 hun vezérről és 43 magyar uralkodóról a Magyarország történetét bemutató kötet illusztrálására. A szöveg maga Berger Illés udvari történetíró munkája volt. Ferenczffy 1640-ben bekövetkezett halálakor azonban még nem készült el a mű, s Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró 1659-ben a rézdúcokat a közzététel szándékával átvette Giovanni Bucellinitől, a pozsonyi jezsuita kollégium rektorától. Nem tudjuk, hogy kezdetben az eredeti kötet tervét akarta-e megvalósítani, de végül egy olyan típusú kiadvány született, amelyben a metszetek és a hozzájuk tartozó latin nyelvű elógiumok, illetve azok német fordítása egymás mellett jelent meg. A latin szöveg Niccolo Avancini (1611–1686) jezsuita drámaíró, a német fordítás Siegmund von Birken (1626-1681) munkája. A kötet gazdagon díszített, a magyar koronával és allegorikus alakokkal illusztrált rézmetszetű címlapjának szövege jelezte, hogy a „Mausoleum" – ahogy az utókor emlegeti – a magyar vezéreknek, uralkodóknak állított emlék, s mint ilyen, hatalmas sikert aratott; több évszázad hasonló kiadványainak és ábrázolásainak mintája lett. Három magyar fordítása is készült, a legutolsó 1773-ban jelent meg. A képek a legkülönbözőbb műfajokban szolgáltak mintául: magán- és középületek falképei, oltárképek, grafikák, iparművészeti tárgyak alkalmazták és variálták a kompozíciókat. Nürnbergben, Hamburgban, Bécsben több változatát adták ki később.

A Mausoleum portréit a kortársak hitelesnek tartották, jóllehet inkább csak az utolsó Habsburg uralkodók esetében használtak egykorú portrékat, a korábbiaknál még akkor sem, ha rendelkezésre állott ilyen, mint például I. Mátyás, vagy Zsigmond király esetében. A királyképek egy része a Thuróczy krónika fametszeteit követi, mások pedig a szentek életének ábrázolásait utánozták, a háttérben az ábrázolt azonosítását segítő eseményt megjelenítve.

Irodalom:

Rózsa György: Magyar történelemábrázolás a 17. században. Budapest, 1973.

Galavics Géza: A magyar királyok képmásai a 17-18. században. (A Mausoleum metszetsorozata). In: A középkori magyar királyok arcképei. Kiállítási katalógus. Szent István király Múzeum. Székesfehérvár, 1996. 13-15.

Mikó Árpád: A Nádasdy-Mausoleum. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria. Budapest, 2000. 389-390.

Katalógus

Festmények adatai a Jósa András Múzeum leltárkönyve alapján

Városháza

1. Ismeretlen festő: Nyíregyháza címere, 19. század. Olaj, vászon, 143×120 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.98.219. Jelezve nincs.

2. Ism. magyar festő: Czupra Endre aljegyző arcképe, 19. sz. második fele. Olaj, vászon, 52,5×42 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.65. Gesztenyebarna hajú és szakállas, bajuszos férfi jobbra forduló mellképe fekete ruhában, csokornyakkendővel. Megszerzés módja: átvétel a Városi Múzeumtól.

3. Pauer Géza: gróf Károlyi Ferenc arcképe, 1900. Olaj, vászon, 126×87 cm, j.l.b.: „Pauer 1900." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.17. Szembenéző, fejével balra, testével jobbra forduló, barna hajú, keskeny bajuszú, világoskék színű díszmagyart viselő férfi álló térdképe. Jobbját csípőjén tartja, baljában aranyszínű buzogány. Fején magas, barna szőrmekucsma madárdísszel. Megszerzés módja: átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

4. Zahorai János: Bencs László polgármester (1891–1901) arcképe, 1905. Olaj, vászon, 145×85 cm, j.l.b.: „Zahorai János 1905." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.16. Szembenéző, kissé balra forduló, fehér hajú és bajuszú, fekete díszmagyart viselő férfi álló térdképe. Jobbját zöld drapériával takart asztalra tett süvegén nyugtatja. A föveg alatt papírlap. Balja övén nyugszik, amelyen díszszablya függ. Balra lent jelezve: Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

5. Keipert László: Krasznay Gábor polgármester (1872–1890) arcképe, 1920- as évek eleje Olaj, vászon, 145×85 cm, j.l.b.: „Keipert L." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.13. Szemben álló középkorú férfi álló térdképe. Gesztenyebarna hajú, körszakállas, bajuszos, fekete ruhában, nyitott sújtásos kabátban. Kék csokornyakkendőt és kék mellényt visel, amelyen arany óralánc lóg. Kissé jobbra fordul, jobb karját vörös kárpitborítású háttámlás széken támasztja. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

6. Keipert László: Májerszky Béla polgármester (1902–1915) arcképe, 1920- as évek eleje Olaj, vászon, 145×85 cm, j.l.b.: „Keipert L." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.14. Szembenéző, kopasz, fehér hajú és rövid szakállas férfi, fehér, keménygallérral, sima, fekete kabátban. Álló térdkép. Jobbjával kabátját fogja. Bal kezének mutatóujján pecsét-, gyűrűs ujján jegygyűrű. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

7. Keipert László: Balla (Sztempák) Jenő polgármester (1915–1917) arcképe, 1920-as évek eleje Olaj, vászon, 145×87 cm, j.l.b.: „Keipert L." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.15. Szembenéző, őszülő hajú, sötét bajuszú, borotvált arcú cvikkeres férfi, keménygallérban, fekete ruhában. Térdkép. Gyűrűs jobbja könyvön nyugszik. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

8. Keipert László: Nyíregyháza főtere, 1922. Farost lemezre ragasztott olaj, 100×144 cm, j.l.j.: „Keipert L. 1922." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.20. A kép előterében fogat, autó, távolabb villamos, az úton járókelők, balsarokban férfi kutyával. A középtérben a Városháza, előtte park a Kossuth-szoborral, balra a háttérben a görög katolikus templom, jobbra a Takarékpalota épülete. Jobbra lent jelezve: Restaurálta: Kerekes Elek. Megszerzés módja: átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a polgármesteri dolgozószoba, tartós kölcsönzésre átadva.

9. Z. Szalay Pál: Burger István arcképe, 1924. Kartonra ragasztott olaj, 55×43 cm, Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.21. Szembenéző, fekete kalapos, csokornyakkendős, fehér inges, fekete kabátos férfi mellképe. Megszerzés módja: átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Lappang.

10. Z. Szalay Pál: Jármy Menyhért polgármester (1864–1867) portréja, 1924. Olaj, vászon, 139,5×83 cm, j.l.j.: „Z. Szalay Pál. 924." Nyiregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.7. Szembenéző, kissé balra forduló, őszes szakállas, bajuszos, fekete zsinóros magyarruhás, álló férfi térdképe. Karját összefonva tartja. Balra asztalon két könyv. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. XI. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

11. Z. Szalay Pál: Suták Sámuel polgármester (1841–1846) arcképe, 1924. Olaj, vászon, 145×87 cm, j.l.j.: „Szalay Pál. 1924." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.10. Szembenéző, ősz hajú, körszakállas, bajuszos, idős férfi, barna ruhában, prémszegélyes díszmagyaros mentében, álló térdképe. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

12. Z. Szalay Pál: Burger István földbirtokos arcképe (a név áthúzva), 1924. Farost, 70×70 cm, j.k.b.: „Szalay P. 1924." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.12. Szembenéző, kissé jobbra forduló, ritkás szőke hajú, bajuszos férfi mellképe, fekete kabátban, barna mellényben és nyakkendőben. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

13. Z. Szalay Pál: Haczell Márton polgármester (1848–1850) portréja, 1925. Olaj, vászon, 140×86 cm, j.l.j.: „Z. Szalay Pál. 1925." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.8. Barna hajú, kis bajuszú, körszakállas, jobbra forduló, szembenéző férfi álló térdképe. Barna kabátban, zöld mellényben, sárga nadrágban. Jobbját csípőjén tartja, baljában cilinder és kesztyű. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. XI. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

14. Z. Szalay Pál: Báthy (Sztruhár) Károly alpolgármester (1848–1850) arcképe, 1925. Olaj, vászon, 145×86 cm, j.l.b.: „Szalay Pál. 925." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.9. Szembenéző, ősz hajú, körszakállas, hosszú bajuszú, fekete ruhás férfi álló térdképe. Kezeit zsebre teszi. Mellényén arany óralánc lóg. Megszerzés módja: áthozva a városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

15. Z. Szalay Pál: Benkő István főbíró (1823–1826) arcképe, 1925. Olaj, vászon, 100×75 cm, j.l.j.: „Szalay Pál 1925." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.11. Szembenéző, barna hajú, középkorú férfi, sötét ruhában, barna prémszegélyű sötét mentében. Bal kezét övén tartja. Megszerzés módja: áthozva a Városháza tanácsterméből. Átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Lappang

16. Gyoroki Pál: Kardos István városi kultúrtanácsnok képmása, 1931. Olaj, vászon, 100×76 cm, j.l.b.: „Gyoroki Pál 1931." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.82. Szembenéző, barna hajú, nyírt bajuszú, szemüveges, középkorú férfi fehér ingben, fekete ruhában, vörös karosszékben ülő térdképe.  Megszerzés módja: áthozva a Városházáról. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, polgármesteri dolgozószoba előtere, tartós kölcsönzésre átadva.

17. Barzó Endre: Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester (1918–1934) arcképe, 1936. Olaj, vászon, 143×85 cm, j.l.j.: „Barzó E. 1936." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.85. Szembenéző, kissé jobbra forduló, őszülő halántékú, nyírt bajuszú férfi álló térdképe fehér ingben, csíkos nyakkendőben, fekete ruhában, díszzsebkendővel. Bal kezét drapériával takart asztalon támasztja meg. Az asztalon papírlapok. Jobbra Nyíregyháza látképe, mögötte barna függöny. Balra fent a város címere. Megszerzés módja: átvétel a Városi Múzeumtól 1950. 11. 27. Elhelyezés: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, tartós kölcsönzésre átadva.

18. Aba-Novák Vilmos: Horthy Miklós kormányzó (1920–1944) portréja, 1938. Olaj, vászon, 224×111 cm, j.l.b.: „v. Aba Novák V." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.86. Szembenéző, kissé balra forduló, egészalakos álló képmás, altengernagyi egyenruhában, kitüntetésekkel. Bal kezével kardját fogja. Jobb kezével, barna drapériával letakart asztalon lévő Magyarország revíziós térképére mutat. Fent felirat: VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA SZÜLETÉSÉNEK 70-IK ÉVFORDULÓJÁN. SZENT ISTVÁN ÉVÉBEN 1938. Jobbra fent a Horthy-család és a Vitézi Rend címere. Megszerzés módja: áthozva a Városháza díszterméből. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

Megyeháza

19. Ism. magyar festő: gróf Illésházy István portréja, 18. század második fele. Olaj, vászon, 115×77,5 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.77. Szembenéző, kissé jobbra forduló, barna haja homlokába fésülve, szakállas, bajuszos, középkorú férfi álló térdképe. Sötétvörös gombos mentében. Balra lent tornyos épület. Balra fent felirat: Excell. Comes Stephanus Illesházy Dapf. Regal. Magist. Int. act. Consil. Cameranins (?) Regins. Perp. Et act. Sup. Comes Cotumn (?) Trencsin et Lipto. Megszerzés módja: átvétel a régi Jósa Múzeumtól. Elhelyezés: szabolcsi Mudrány-kúria.

Franz Wrabetz: Szabolcs, 1784 vászon, olaj, 232×130 cm, j.l.j. Kat. 20.20. Wrabetz Ferenc (Franz): Szabolcs vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 232×130 cm. Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.6. Szemben álló, barna szakállas és bajuszos, barna tollas, kucsmás, kék dolmányos, vörös köpenyes, sárga csizmás vitéz. Jobbjában díszes buzogány, balját csípőjére teszi. Derekán gazdag veretű kard. Bal oldalon hátul indás fa. Jobbra lent felirat: ZABOLCH DUX HUNGARORUM COMITATIS EJUSDEM NOMINIS FUNDATOR. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: szabolcsi Mudrány-kúria. 

 

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Hundus, (Kond) 1783–1784 vászon, olaj, 230×135 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 21.21. Wrabetz Ferenc: Kond vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 230×135 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.22. Szemben álló bajuszos vitéz sárga zsinóros ruhában, rózsaszín köpenyben, kék nadrágban, vörös csizmában, sarkantyúval. Jobbjában buzogány. Baljával kardját fogja. Fején szürke prémszegélyes kék sapka, amelybe hosszú vörös toll van tűzve. Jobbra a mezőn távolban vágtató lovasok.  Balra lent felirat: CHUNDUS X DUX UNGARORUM. Restaurálta: Kerekes Elek. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Buda, 1783–1784 vászon, olaj, 230×135 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 22.22. Wrabetz Ferenc: Buda vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 230×135 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.23. Vörös szegélyű, fekete zászlót tartó, álló, kissé balra forduló, jobbra néző szürkés színű szakállas és bajuszos vitéz, sárga szegélyű sötétkék zekében, vörös nadrágban, sárga csizmában, sarkantyúval. Baljában buzogány. Fején szürke prémszegélyes vörös sapka, amelybe arany tollforgóval díszített három darutoll van tűzve. Övén arany markolatú kard függ. Mögötte jobbra és balra hegyek várakkal, sáncok. Jobbra lent felirat: BUDA V: DUX UNGARORUM. Restaurálta: Kerekes Elek. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

 

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Attila, 1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 23.23. Wrabetz Ferenc: Attila hun király arcképe, 1784. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.87. Szemben álló, fejét jobbra fordító idősödő korú szakállas és bajuszos harcos. Fején színes drágakövekkel ékesített, nyitott, leveles koronával ábrázolva (a Szent Korona alsó részének barokk-korabeli ábrázolására utalva). Díszes aranyozású köpenyt, vörös nadrágot és aranyszínű csizmát visel. Alsókarjain páncél karvédőt hord. Jobbjában kardot, baljában aranyszegélyes, vörös színű zászlót tart, melyen koronás, fekete színű turulmadár látható. Derekáról sötétszürke övsálról tegez lóg, amelyben színes tollakkal díszített nyílvesszők vannak. A háttérben hegy, előtte zászlókkal díszített lándzsás lovagok vágtáznak. Balra lent felirat: ATILA (sic!) VI DUX ET REX GENTILIUM UNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

 

 

  

Franz Wrabetz: Hunyadi Mátyás, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 24.24. Wrabetz Ferenc: I. Mátyás király arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.88. Szemben álló, kissé balra forduló, jobbra néző, középkorú, gesztenyebarna színű, hosszú hajú férfi, fején a Szent Korona barokk-korabeli ábrázolásban. Sötét páncélt, alatta térdig érő aranyszegélyes, vörös bársonyruhát, vörös nadrágot és kék csizmát visel. Derekán aranyszínű öv, melyről kard lóg. A kardot a király bal kezével fogja, jobbjában aranyszínű, rombusz fejű buzogány. Fehér-barna kockás padlón áll. Jobbra lent Magyarország Mátyás- korabeli, négyes osztású címere van: a felső sor két részében a magyar-, bal alsó részében a cseh- és a jobb alsó mezőben a Hunyadi-címer látható; mögötte íj és nyílvesszők. A háttérben hegyek, bal oldalon hosszú zászlókkal díszített lándzsás lovasok csapnak össze, jobb oldalon hátul a visegrádi fellegvár, alatta sátortábor. A kép alján felirat: MATHIAS CORVINUS REX HUNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, tárgyalóterem.

 

 

 

Franz Wrabetz: Lehel, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 25.25. Wrabetz Ferenc: Lehel vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.91. Szembenéző, balra forduló, halpikkelyes sisakot viselő, hosszú barna bajuszos, középkorú vitéz álló alakja. Fején három (vörös, kék, vörös színű) toll van. Halpikkelyes rövid páncélt, alatta türkizkék színű bársony ruhát, barnászöld nadrágot és fekete csizmát visel. Baljában díszes fejű buzogányt, jobbjában híres kürtjét tartja. Derekán vörös színű öv, amelyről kard lóg. A háttérben városkép hegyoldalon, előtte bővizű folyó. Az előtérben sátortábor vitézekkel. Jobbra lent felirat: LEHEL XI DUX UNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház Nonprofit Kft., Nagykálló, (volt megyeháza épülete).

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Árpád, 1783–1784 vászon, olaj, 218×130 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 26.26. Wrabetz Ferenc: Árpád fejedelem arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×130 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.92. Balra forduló, csúcsos sisakos, ősz bajuszos és szakállas, idős korú vitéz álló alakja. Hermelinprémes köpenyt, térdig érő sodronyinget, vörös nadrágot, fekete csizmát és sarkantyús visel. Jobbjában rombusz fejű buzogány, baljában kard. Bal kezét csípőjére teszi. Derekán és vállán aranyszínű öv, amelyről kard és kürt lóg. A háttérben hegy, előtte lovas harcosok. Jobbra lent felirat: ARPAD VII DUX UNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: szabolcsi Mudrány-kúria.

 

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Vérbulcsú, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 27.27. Wrabetz Ferenc: Vérbulcsú vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.93. Szembenéző, balra forduló, bajuszos, középkorú harcos álló alakja. Szürke felsőrészt, alatta vajszínű ruhát, kék nadrágot, vörös csizmát visel. Fején fekete tollakkal díszített sisak. Jobbjában díszes bárdot, baljában íjat tart. Hátán zsákot hord, amelyben színes tollakkal díszített nyílvesszők vannak. Derekán díszes öv, amelyről tegez és kard lóg. A háttérben hegyvonulat, előtte bal oldalon lovasok, jobb oldalon sátortáborban három katona, előttük tűz fölött lévő kondér, mellettük szekér. Jobbra lent felirat: VÉRBULCHU XII DUX UNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház Nonprofit Kft., Nagykálló, (volt megyeháza épülete).

 

 

 

 

Franz Wrabetz: Örsúr, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 28.28. Wrabetz Ferenc: Örs vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.94. Szembenéző, fejét kissé balra fordító, középkorú, bajuszos, csizmás harcos terpeszállású képe. Arany gombokkal díszített, aranyszegélyes kék ruhát, vörös nadrágot, sötétkék csizmát visel. Fején vörös felsőrészű, fekete prémkucsmát visel, amelynek homlokrészébe három rövid vörös színű és egy hosszú fehér toll van beletűzve. Baljában sötét színű pajzsot, jobbjában aranyfejű buzogány. Derekán zöld csíkos, rózsaszín övsál, amelyről kürt és kard lóg. A háttérben hegyvonulat, előtte lándzsás lovasok vonulnak. Jobb oldalon hátul sátortábor. Balra lent felirat: URSUS XIII DUX UNGARORUM. Jelezve jobbra lent: Franciscus Wrabetz. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: szabolcsi Mudrány-kúria.

 

 

 

Franz Wrabetz: IV. Béla, 1783–1784 vászon, olaj, 218×125 cm Szabolcs Vármegyei Galéria, Kat. 29.29. Wrabetz Ferenc: Béla vezér arcképe, 1783–84 k. Olaj, vászon, 218×125 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.95. Kissé balra forduló, jobbra néző, fehér szakállas idősödő harcos egészalakos álló portréja. Kék bársonyruhát, felette barnásszürke köpenyt, vörös csizmát, hermelinprémmel bélelt csúcsos végű hosszú fejfedőt visel, amelybe fekete sastoll van beleszúrva. Bal kezében lándzsa, amelyen lángnyelves világos zászló látható. Jobb kezét csípőre teszi. Jobb oldalon pálmafa, mögötte hosszú házikó. Jobbra lent felirat: BELA IV DUX UNGARORUM. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, tárgyalóterem.

 

 

 

 

C. Kavaller: Szent István király, 18.–19. század fordulója. Kat. 30.30. C. Kavaller: Szent István király portréja, 18.–19. század fordulója. Olaj, vászon, 247×146 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, Szabolcs Vármegyei Galéria, ltsz.: K.54.89. Oszlopos csarnokban, vörös, aranyozott trónuson, aranydíszes, világoskék ruhában, vörös bélésű, aranyszínű köpenyben, vörös csizmában ülő időskorú király. Jobbjával aranyozott asztalkára állított magyar címert tart. A címer mellett vörös leplen a Szent Korona barokk-korabeli ábrázolásban. Bal keze ölében, feje fölött vékony glória. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, közgyűlési terem, tartós kölcsönzésre átadva (1990. 04. 04.).

 

 

 

 

 

31. Ismeretlen festô.: Ludányi Bay Ferenc (1815–1901), Szabolcs vármegye utolsó rendi követe (1847/48) és úrbéri törvényszéki bírájának portréja, 1860 körül. Olaj, vászon, 63×50 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.60.7.1. Balra néző, bajuszos, fekete prémes mentét viselő férfi mellképe. Megszerzés módja: vétel Jármy Györgynétől. Elhelyezés: szabolcsi Mudrány-kúria.


Barabás Miklós: gróf Széchenyi István arcképe, 1890-es évek. Kat. 32 .32. Barabás Miklós: gróf Széchenyi István arcképe, 1896 k. Olaj, vászon, 175×130 cm, j.n. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.68.6.1. Szembenéző, kissé balra forduló, sötétbarna hajú és körszakállú, bajuszos középkorú férfi álló térdképe. Sötét díszmagyart, piros nadrágot és sárga csizmát visel. Nyakában és mellén összesen öt kitüntetéssel. Övéről Ney marsall arany markolatú kardja lóg. Jobb kezét csípőjére teszi. Bal kezében fehér kesztyűje, melyet drapériával takart asztalon támaszt meg. Az asztalon tolldíszes föveg, könyvek és papírlap. A háttérben oszlopos erkély és függöny, folyóparti táj látképe fákkal. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, közgyűlési terem, tartós kölcsönzésre átadva.

 

 

 

 

Ábrányi Lajos: Kossuth Lajos arcképe, 1896. Kat. 33.33. Ábrányi Lajos: Kossuth Lajos arcképe, 1896. Olaj, vászon, j.l.j.: „Ábrányi Lajos 1896." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.78.5.1. Szemben álló, fejével balra forduló, gesztenyebarna hajú, körszakállas, bajuszos középkorú férfi álló térdképe. Reformkori hosszú fekete ruhát, fekete plasztront, hosszú fehér gallért, bőszárú kézelőt visel. Bal kezét kissé felemeli. Jobb kezében könyv, mellyel asztalra támaszkodik. Az asztalon kabátja, kardja és tolldíszes kalapja. A háttérben oszlop. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, közgyűlési terem, tartós kölcsönzésre átadva.

 

 

 

 

 

34. Ismeretlen festő: gróf Vécsey József szabolcsi főispán (1867–1872) arcképe, 19. sz. vége. Olaj, vászon, 40×50 cm Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.64.19.1.

 

Vastagh György: II. Rákóczi Ferenc arcképe, 1910 k. Kat. 35.35. Vastagh György: II. Rákóczi Ferenc arcképe, 1910 k. Olaj, vászon, j.l.j.: „Vastagh György, 1910." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.78.5.2. Szemben álló, hosszú fekete göndör hajú és fekete bajuszú, középkorú férfi álló térdképe. Fején tolldíszes föveg. Hermelinprémes köpenyt, alatta 18. század eleji, dús hímzésű magyar ruhát visel. Nyakában a spanyol Aranygyapjas Rend. Övéről kard lóg. Bal kezével köpenyét fogja, jobbjában fejedelmi rangot jelző, díszes aranybuzogány van, mellyel kárpit bevonatú székre támaszkodik. A kép jobb oldalán díszesen faragott asztal, melyen könyvek és iratok vannak. A háttérben drapéria. A bal felső sarokban a Rákóczi-család címere. A jobb felső sarokban felirat: II. RÁKÓCZI FERENCZ. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, közgyűlési terem, tartós kölcsönzésre átadva.

 

 

 

36. Z. Szalay Pál?: Dr. Dohnál Jenő (Dr. Jósa András unokája) arcképe, 1920 k. Olaj, vászon, 45×30,7 cm Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.76.11. Zöldes háttér előtt kissé jobbra forduló, fekete ruhás, fehér inges középkorú férfi arcképe. Jósa-hagyaték.

37. C. Rallott: báró Vécsey József szabolcsi főispán arcképe, 20. század eleje. Olaj, vászon, 66×53 cm, j.l.j.: „C. Rallott." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.80. Szembeforduló, kissé jobbra néző, ritkás barna hajú, körszakállas, bajuszos, fehér galléros férfi mellképe, fekete plasztronnal, fekete zsinóros ruhában. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

38. Borúth Andor: I. Ferenc József császár és király arcképe, 20. sz. eleje. Olaj, vászon, 223×116,5 cm, j.l.j.: „Boruth A." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.90. Szembenéző, kopasz, fehér hajú és pofaszakállú, vörös színű huszártábornagyi ruhát és fehér kesztyűt viselő, egész alakos, öregkori, álló képmás kitüntetésekkel. Bal kezével kardját fogja. Jobb kezével a bal oldalon lévő, zöld drapériával letakart asztalra támaszkodik. Karja mellett tolldíszes föveg. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Jósa András Múzeum.

39. Dienes János: Péchy Gyula megyei árvaszéki elnök arcképe, 1920-as évek. Olaj, vászon, 83×105 cm. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.62.1.1. Karosszékben ülő, félprofilban ábrázolt, borotvált arcú, bajuszos, őszes férfi életnagyságú arcképe. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka.

40. Dienes János: A nyírbátori református templom, 1929. Olaj, vászon, 80×100 cm, j.l.j.: „Dienes J. 1929." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.18. A középtérben piros tetejű, gótikus templom oldalról, támpillérekkel és mérműves ablakokkal, balra jegenyék közt fatorony. Jobbra kis ház, előtte az úton egy lovas kétkerekű homokfutó. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról 1951. II. 8. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Báthori István Múzeum, Nyírbátor.

41. Dienes János: A nyírbátori minorita templom, 1929. Olaj, vászon, 80×100 cm, j.l.b.: „Dienes J. 1929." Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, ltsz.: K.54.19. A középtérben barokk homlokzatú, támpilléres, gótikus ablakú templom oldalról, balra mellette sárga földszintes épület kőfalkerítéssel. A templom homlokzatánál alacsony előtér, mellette feszület, az úton emberek. Az út szélén lombtalan fák. Az előtérben zöld mező. Megszerzés módja: áthozva a Megyeházáról 1951. II. 8. Szabolcs-Szatmár megye ajándéka. Elhelyezés: Báthori István Múzeum, Nyírbátor.

42. Asztalos Gyula: Horthy Miklós kormányzó (1920–1944) portréja, 1943. Olaj, vászon, j.l.j.: „Asztalos Gy." Szembenéző, kissé jobbra forduló, egészalakos álló képmás, altengernagyi egyenruhában, kitüntetésekkel. Bal kezével kardját fogja. Jobb kezében fehér kesztyű, barna drapériával letakart asztalra támaszkodik, könyöke mellett admirálisi kalapja. Elpusztult.